Állatot talált?

Milyen típusú állatot talált?

Magyarországon számos őshonos hüllő fordul elő. Ezek természetes élőhelyének számít hazánk területe, így szükségtelen (sőt törvénybe ütköző) őket hazavinni. Részletesebben itt olvashat róluk, illetve ha szeretné meghatározni, hogy pontosan milyen állat ez az alkalmazás segíthet

Amennyiben valamilyen háziállatként tartott hüllőfélét talált, érdemes megfontolni, hogy az állat képes-e a kárpát medencei klímában életben maradni hosszú távon. Ha nem, vagy nem tudjuk javasoljuk, hogy nézzen utána jobban a faj igényeinek. Oldalunkon számos információt talál a gyakrabban tartott fajokról.

Ha úgy ítéli meg, hogy az állat veszélyben van (például nem a  megfelelő helyen, vagy ősz végén nem a megfelelő tápláltsági állapotban), kérjük vigye biztonságos helyre. Megfogásuknál vigyázni kell arra, hogy félős és törékeny állatok. A kígyók és a gyíkok védekezés képen szívesen harapnak, így a saját test épségünket is igyekezzünk óvni. A folyópartok, füves puszták általában megfelelő helynek minősülnek számukra. Ha a közelben található egy nagyobb hasonló élettér, annak szélén elegendő elereszteni őket.

Ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban, vagy az állat sérült, akkor kérjünk segítséget állatorvostól, illetve a Fővárosi Állatkerttől.

A hazai madárfajok száma meghaladja a 300-at, így az egyik legnépesebb itthon jelen lévő állatcsoport. Tartoznak közéjük galambok, vízi madarak, ragadozó madarak, énekes madarak, varjúfélék és számos egyéb csoport. Pontos meghatározásuk sokszor még a szakavatott szemnek is nehéz, azonban a wikipédia cikke, vagy az erre készített alkalmazás sokat segíthet.

Amennyiben sérült egyedet talál mindenképp keressen fel egy állatorvost, vagy az állatkertet. Ez előbbinél azonban számolni kell azzal, hogy az állat kezelésének költségei minket terhelnek. Fióka esetén nagyon fontos eldöntenünk, hogy a fészekből kiesésről, vagy a fészek hagyással kapcsolatos (a szülők által felügyelt) folyamatról van szó. A fiókák azonosításában a Madártani egyesület honlapja adhat orientációt. Amennyiben sérült (szárnyát lógató, vagy vérző) állatot talált mindenképp segítségre van szüksége, ha esetleg csupasz, tollakkal nem fedett egyedet lát és a fészek elérhető, látható magasságban van kísérelje meg visszatenni. Ha a fészket nem látja, vagy tollal fedett, de nincs biztonságban (a környéken ragadozó van, vagy például forgalmas út mellett találta) az állatnak segítségre van szüksége. Az alábbi ábra segít az kiigazodni a teendőkön:

A keleti sün az egyetlen hazánkban őshonos védett faj, amelynek természetvédelmi eszmei értéke 25.000 Ft. A rovarevők közé tartozik, így a hiedelmekkel ellentétben nem gyümölcsöket és zöldségeket fogyaszt, sokkal inkább állati fehérjét. Amennyiben kedveskedni szeretnénk neki, lisztkukaccal, gyászbogár-, vagy viaszmoly lárvával kínálhatjuk, de adhatunk neki macskatápot is. Természetesen a kertünkbe tévedő egyedeket nem szükséges megfogni, etetni vagy egyáltalán háborgatni, hiszen ők csupán eleség keresése közben kóboroltak arra. Amennyiben sérült egyedet találunk feltétlen forduljunk vele állatorvoshoz. 

A sünök téli álmot alszanak, így az ősz beköszöntével szívesen fészkelik el magukat növények alá, így a kertünkben összegyűjtött avarkupacokba. Ezek elégetése előtt mindenképp győződjünk meg, nincs-e kisállat a levelek alatt. A téli álom megkezdéséhez minimum 500-600g-ra van szüksége ezen állatoknak, így egy ennél kisebb egyednek kevés esélye van a hideg idő sikeres átvészelésére. Sajnos a kölykök néha a szezon késői szakaszában születnek meg, így ősszel árván maradnak a természetben. 70g alatt sajnos kevés esélye van a túlélésre 100-130 g fölött viszont jó potenciállal indulnak neki az életnek. Amennyiben kis sünit találunk télen vagy ősz végén, mindenképpen vigyük meleg helyre, kínáljuk meg vízzel (sose tejjel). Sajnos ezek az állatok sokszor nem tanultak meg még maguktól enni, így etetni kell őket. 100g alatt 3-4 óránként szükséges itatni tejpótló tápszer és híg tea keverékével, 100 és 130 g között pépesített máj, macskatápszer vagy bébiétel jön szóba naponta többször, 130 g felett pedig az esti órákban kínálhatjuk lisztkukaccal, tojással, hússal, macskatáppal esetleg túróval.

Köszönhetően annak, hogy ezek az állatok védettek, a természetből összeszedni őket és otthon ketrecben tartani tilos és rendkívül felelőtlen döntés. Amennyiben az állat jó súlyban van, nem sérül és tud gondoskodni magáról jobb ha a természetes élőhelyén hagyjuk. Persze ez alól kivétel, ha úgy ítéljük meg, hogy veszély fenyegeti (kutya a kertben, vagy forgalmas út a közelben). ilyenkor mindenképp szállítsuk neki megfelelően biztonságos helyre

Az Afrikai fehér hasú törpesün kedvelt háziállat, azonban sajnos nem képes alkalmazkodni a hazai klímához. Így ha egy ilyen állatot találunk az utcán az jó eséllyel megszökött valahonnan, vagy szabadon engedték.

Hazánkban számos kis méretű emlősfaj él. Ezek közül leggyakrabban denevérekkel, cickányokkal, mókusokkal, egerekkel találkozhatunk környezetünkben. Ahány faj annyi viselkedési forma, valamint táplálkozási-, és környezeti igényt fedezhetünk fel.

Amennyiben denevért találunk jobb óvatosnak lenni. Hegyes kis fogaikkal félelmükben szívesen harapnak és sajnos számos betegséget (köztük a veszettséget) terjeszthetnek. Azok az egyedek, amelyekhez közel tudunk menni, vagy esetleg meg is tudjuk fogni őket, biztosan nem egészségesek. Sokszor kiszáradva, tartalékaikat felélve találunk rájuk, így azzal, ha egy kartondoboz kilyuggatott falára rakjuk és pipettával megitatjuk őket az életüket menthetjük meg. A gyors segítségnyújtás után mindenképpen szállítsuk állatorvoshoz, állatmentő állomásra, vagy az állatkertbe.

A mókusok itthon széles körben előforduló rágcsálók. Az őshonos vörös fajt a szürke (keleti) társa sajnos elkezdte kiszorítani természetes életteréből, így manapság mindkettőjükkel találkozhatunk. Alap táplálékai a tobozok, a bükkmakkok, a mogyoró, de elfogyaszt rovarokat és gombákat is. Valódi téli álmot nem alszanak, de a hideg időre az odújukba húzódnak és sokat alszanak. Magyarországon védett állatnak számít, így fogságban tartani tilos. Sajnos előfordul, hogy egy-egy kölyök kiesék a fészekből és nem tud visszakapaszkodni, kiszárad, lefogy. Higgyük el egy kismókus, kézzel felnevelése jóval nehezebb feladat, mint amilyennek először tűnik. Rendszeresen, pontosan meghatározott időközönként kell eteti (még éjszaka is) és igencsak speciális tápszerre van szüksége. Nem javasolom a szakavatatlan kezeknek a próbálkozást, mert sajnos ritkán járnak sikerrel. Keressük fel inkább az állatkertet, vagy a tapasztalattal rendelkező állatvédő társaságokat.

Magyarországon rengeteg háztartásban tartanak kisrágcsálókat, tengerimalacokat, vagy nyulakat kedvencként, így sajnos ezekkel is találkozhatunk az utcán. Ezek az élőlények általában nincsenek felkészülve a hazai klíma nyújtotta kihívásokra, így mindenképpen segítségre szorulnak. Tartásukról, takarmányozásukról itt, itt és itt olvashatnak

A Magyarországon közel 100 emlősfaj él, és ebbe nem számítanak bele a háziasított, illetve a hobbi céllal tartott egyedek. A nagy testméretű állatok (mint például a nyulak, rókák, őzek, szarvasok) széles körben előfordulnak az erdős és füves területeken. Mindannyian a magyar állam tulajdonát képzik, így hazavinni őket nem csak az állat szempontjából felelőtlen döntés de bűncselekménynek is számít. 

Amennyiben az erdőben sétálva őzgidát talált a legjobb döntés, amit tehet, hogy halkan arrébb sétál és nem simogatja, vagy érinti meg az állatot. Tavasszal és nyár elején az őzsuták, amikor táplálkozni mennek, vagy ha veszélyt éreznek a sűrű növények között elfektetik kicsinyeiket. Ezek az állatok nem fognak elmenekülni, csak csendben várják anyjuk visszatérését. Ha hozzájuk nyúlunk, akkor az anyja az idegen szag miatt már nem biztos, hogy elfogadja saját kölykét, így a gida elárvul és éhen hal. Természetesen, ha vérző vagy sérült állatot találunk, az valószínűleg segítségre szorul, azonban célszerű ilyenkor a helyileg illetékes vadgazdaságot felhívni a további teendők ügyében. 

Az előbb leírtak a vadnyulak esetén is igazak. A kis mezei nyuszik sokszor a fészekben megbújva várják, hogy anyjuk visszatérjen szoptatni, így valószínűleg többet ártunk nekik, ha hazavisszük őket. Ezek a kisállatok már szőrösen születnek és néhány napos korukban is igen fejlett a mozgáskoordinációjuk. Ha mégis arra kényszerülünk, hogy megmentsünk egy ilyen állatot (mert sérült, vagy biztosak vagyunk benne, hogy az anyja meghalt), akkor vízzel és szénával kínálhatjuk meg első körben, de tehéntejet semmiképp ne adjunk neki. Ezek után igyekezzünk szakszerű segítséget keresni, például az Első Nyúlmentő Alapítvány személyében.

A rókák életmódja és táplálkozása az elmúlt évszázadokban rendkívül jól és hatékonyan alkalmazkodott az ember közelségéhez. A háztartásokban élő rágcsálók, az általunk kidobott hulladék és a kedvenceink (kutya, macska) elesége sokszor igen vonzó ezen állatok számára. Ennek köszönhetően teljesen egészséges rókával is találkozhatunk lakókörnyezetünkben. Ilyenkor célszerű felhívni magunkra a figyelmet, hogy az állat észrevegyen és el tudja kerülni a találkozást. Mindenképp gyanakvásra kelt okot, ha nappal futunk össze velük, illetve ha nem megijed tőlünk, hanem éppen, hogy engedi akár néhány lépés távolságra megközelíteni, vagy megsimogatni magát. Sajnos hazánkban is előfordulnak veszettség vírussal fertőzött egyedek, így minden esetben kerüljük a kontaktust ezen állatokkal. Amennyiben háziállatunkat, vagy minket róka harapás ért, vagy beteg, esetleg idegrendszeri tüneteket mutató rókát lát érdemes bejelentést tenni a NÉBIH zöld számán: +36(80)263244

Macskát találni manapság igen könnyű, hiszen sajnos az emberek egy része szabadon tartja ezen állatokat és vagy csak az etetés idejére, vagy éjszakára engedik be őket a lakásba. A macskák napközben hatalmas területet tudnak bejárni, így rendszeresen kereszteznek vasutakat, forgalmas autóutakat, kutyás kerteket, így rengeteg veszélynek vannak kitéve. Amikor egy ilyen állatot találunk és úgy ítéljük meg, hogy veszélyben van, vagy sérült, azonnal szállítsuk állatorvoshoz. Szerencsére a gondos gazdák manapság a macskákba is ültetnek mikrochippet, így azok leolvasás után sikerrel visszajuttathatjuk eredeti gazdájukhoz. Ezen felül az állatorvos felméri, hogy milyen az egészségi állapotuk, mennyi idősek, milyen a nemük és van-e szükségük bármiféle beavatkozásra. 

Amennyiben nincs benne chip, készítsünk több fotót az állatról és nyomtassunk plakátot róla, amin megjelöljük a megtalálás helyét, a nemét és a becsült életkorát. Plakátoljuk ki a környékünkön, illetve ahol a cicát összeszedtük, valamint töltsük fel az internetre (http://www.elvesztem.hu/, http://www.gazditkeresek.hu/, http://www.allatok.info/).

Szerencsére az elmúlt években a fővárosban nagyon jelentősen csökkent a kóbor kutyák száma, de a falvakban és kisvárosokban még mindig sokszor találkozhatunk velük. 

Amennyiben kóbor kutyát találunk először is a saját testi épségünket tartsuk szem előtt. Sok állat fél, vagy meg van ijedve, ilyenkor, ha hozzá akarunk érni, vagy meg akarjuk fogni, akár haraphatnak is. Amennyiben sikerül megfognunk mindenképpen az első utunk az állatorvoshoz vezessen, hiszen 2013 óta a kutyák mikrochippel való ellátása kötelező az országban. Az interneten található adatok alapján könnyedén visszajuttathatjuk az állatot eredeti gazdájához, aki lehet, hogy már keresi. Amennyiben nem járunk sikerrel és vagy hiányos, vagy elavult az adatbázis, ne adj isten a kutyában nem található transzponder, az állatot szükséges időszakosan elhelyezni, ameddig a gazdája nem jelentkezik, vagy új tulajdonost találnak neki. Ha mi nem tudunk ebben segíteni érdemes megpróbálni a menhelyeket és fajtamentő egyesületeket. Amennyiben senki nem tudja befogadni a jószágot, az utolsó megoldásként a gyepmesteri telep marad, így tájékozódjunk az interneten a helyileg illetékes hatóságról. Ez a fővárosban az Illatos úti ebrendészeti telepet jelenti