Hüllő

Hüllők

A hüllők közül megkülönböztetjük a gyíkok, kígyók, teknősök és krokodilok csoportját. Az alábbiakban egy-egy gyakrabban tartott, a hüllők osztályába tartozó házi kedvenc tartástechnológiájáról olvashatnak.

Vízi teknősök

Kaméleonok

Kígyók

A szakállas agáma

A szakállas agáma a természetben Ausztália sivatagos területein előforduló közepes termetű gyíkféle. A természetes élőhelyéből adódóan a meleg, sivatagi környezet a legmegfelelőbb nekik, így a terrárium kialakítása közben is erre kell törekednünk. Fontos, hogy a hőmérséklet 35-42°C között legyen, azonban a tartási helyén belül biztosítsunk egy melegebb és egy hűvösebb területet, ahova szükség esetén vissza tud vonulni. Naponta körülbelül 10-12 órán keresztül világítson a lámpa az éjszakai időszakban pedig minimum 20°C-os hőt tartsunk. Kb 30%-os páratartalmat igényel, illetve minél szélesebb fényspektrumú UV lámpa beszerelése is szükséges. A kedvencünk kényelme érdekében célszerű a terráriumon belül napozó emelvényt elhelyezni, ahol kényelmesen kifeküdhet, valamint egy búvóhelyet biztosítani, ahova elvonulhat a figyelő szemek elől. Aljaznak vitaminozott homokot, hüllő szőnyeget, vagy egyszerűbb esetben papírtörlőt alkalmazzunk. Ezzel elkerülhetjük az idegentestek felvételét és a következményes bélelzáródást.
Míg egy fiatal egyed sokkal nagyobb százalékban (kb 80% rovar 20% növény) fogyaszt rovarokat, addig egy kifejlet egyednél ez pont megfordul  (kb 80% növény 20% rovar) a növényi takarmány javára. Minden esetben kerüljük a vadon befogott zsákmányállatokat, a salátát, az avokádót és a spenótot.
Etethetjük őket tücsökkel, sáskával, csótánnyal, gyászbogár lárvával, lisztkukaccal, viaszmoly lárvával. bébi egérrel, vagy akár földigilisztával. A növények közül jó választás lehet a sütőtök, répa, zeller, uborka, bazsalikom, szegfű, lóhere, gyermekláncfű, rózsaszirom, alma, szeder, áfonya, körte, szőlő stb.
Szem előtt kell tartani a változatos táplálást, de el kell fogadnunk, hogy kedvencünknek is lesznek olyan ételek, amiket szívesebben elfogad és olyanok amiket egyértelműen visszautasít. 

/Dr. Jandó Tamás/

Szárazföldi teknősök

A szárazföldi teknősök családjába rengeteg faj tartozik, amelyek különféle méretekkel, szokásokkal és élőhellyel rendelkeznek. Közéjük tartoznak a legöregebbnek számító óriásteknősök, a Dél-Amerikából származó szenes (vagy fekete) teknős, valamint az itthon gyakorta előforduló görög, mór és szegélyes teknősök is. 
Ezek az állatok többségében növényevők, de vannak köztük mindenevő fajok is. Általánosságban elmondható róluk, hogy a nagy mennyiségű fehérje páncél deformitásokat, vese elégtelenséget és egyéb szervi betegségeket okozhatnak náluk.

A görög teknős

 A görög teknős egy az európai mediterráneumban őshonos állat.  Természetes élőhelyén száraz területen a bokrok, fűcsomók tövében elbújva élnek. Ezeken a helyeken relatíve magas a páratartalom, így erre a saját tartási helyünkön is érdemes odafigyelni. A talaj több szempontból is fontos szerepet tölt be az állat életében. Azon felül, hogy élelem és ásványi anyag forrásként szolgálhat, rendkívül fontos, hogy megfelelő szilárdságú és csúszásmentes legyen, hogy elkerülhessük a lábdeformitásokat. Ezek az állatok szeretnek sekély mélyedésekből (kövek tetejéről) vizet inni, így a legjobb a mészköveket tartalmazó föld, sok sok növényi törmelékkel. 
Táplálékaikat főképp növények teszik ki. de ritkán a talajon talált csigákat, csigaházakat, sőt adott esetben másik állat megszáradt ürülékét és elfogyasztják. Otthon tartott kedvencünknek igyekezzünk sok egy- és kétszikű zöld növényt gyűjteni. Ezek az állatok egy nap körülbelül annyi takarmányt fogyasztanak, mint amekkora a saját test térfogatuk. A saláta, uborka, paradicsom, banán sajnos nem megfelelő ásványi anyag összetételű számukra, így igyekezzünk ezeket elkerülni. A rostban gazdag táplálék elengedhetetlen a bélműködés optimalizálásához, a szarukávájuk megfelelő fejlődéséhez és a lábizmaik erősítéséhez. A teknősök pontosan tudják, hogy mi az ami mérgező számukra (szerencsére, kissé fejletlen idegrendszerüknek köszönhetően, viszonylag kevés ilyen növény létezik), így ha mégis ilyen táplálékot kínálunk neki, nem fogja megenni.  A szúrós tüskés növények kifejezetten kedvesek számukra, egyrészt takarmányként elfogyasztják, másrészt a szúrós bokrok (mint például a szeder) biztonság érzetet nyújt számukra.
Rendkívül nagy mennyiségű kalciumra van szüksége a megfelelő páncél alakuláshoz, ennek beépülését elősegíthetjük D-vitamin pótlásával, valamint UV lámpa használatával. 

A szenes teknős

szenes teknős egy trópusi állat, így ennek megfelelően a természetes élőhelyén jellemző speciális klímát szereti.
Tartásánál a magas páratartalomra és a viszonylag egyenletes hőmérsékletre szükséges odafigyelni (25-28°C). A terráriumban szükséges egy melegebb és egy hűvösebb oldal, de ez előbbin se legyen túl magas a hő. A talajnak nedvesség megőrző, de nem penészedő anyagot kellene választani (erre talán a tőzeg, vagy a vakondtúrás föld a legjobb). Folyamatos párásítással és növényekkel lehet biztosítani a megfelelő páratartalmat.
A természetben, igen változatosan étkezik, így nekünk is ezt szükséges tartani. Többségében zöldségeket és gyümölcsöket eszik (így a takarmány nagy részét ez tegye ki), de fogyaszt gombákat és érdekes mód húst is. Ez normál körülmények között általában dögevést jelent, de otthon inkább a prémium macska vagy kutyatápot javasolhatjuk. 
Ezek mellett mindenképp figyeljünk az UV lámpa beszerzésére és a takarmány kalcium és vitamin porral való “panírozására”. Így elkerülhetőek lesznek a kalcium hiány okozta betegségek. 
Teleltetés:
A teleltetés során az állatok anyagcseréje lelassul, így élelem nélkül is képesek életben maradni hónapokig. Ehhez azonban rendkívül fontos a megfelelő hőmérséklet beállítása. Amikor kedvencünkön ősszel az első jeleket észrevesszük (október vége, november közepe között) érdemes elkezdeni készülni a hibernációra. Ilyenkor az állat nem mozog, vagy elássa magát, nem eszik, vagy keveset eszik, lelassul. A terráriumban lassan kezdjük el csökkenteni a hőmérsékletet, illetve a megvilágított időszak hosszát. Ez a fokozatos csökkentés akár 2-3 hétig is eltarthat, ennek a végén, az utolsó napokban már ne etessük meg kedvencünket, csupán kis mennyiségű folyadékot biztosítsunk neki.
A hibernáció során fontos, hogy a hőmérséklet 2°C-8°C között legyen, ugyanis 10°c felett a sejtek tápanyag igénye túl nagy, így a koplalással nem tudja fedezni a fenntartáshoz szükséges mennyiséget. Fontos, hogy a megfelelő nyugalmat tudjuk biztosítani a teljes időszak alatt, így ne változzanak a fényviszonyok, ne mozgassuk, csak amennyit feltétlen szükséges és biztosítsuk, hogy semmilyen egyéb állat (kutya, macska, kártevők) ne háborgathassa. Rendszeres súlyméréssel ellenőrizhetjük a túlzott fogyást, így a hibernáció sikerességét.
Az ébresztést követően, szinte azonnal inni kezdenek. A hőmérsékletet fokozatosan növeljük, de néhány napon belül érjük el a megfelelő számára szükséges 23°C-26°C-t. A tartási helyen legalább egy ponton biztosítsunk neki minimum 30°C-t. Néhány napon belül magától elkezd táplálkozni, amennyiben ez 10 napon belül nem történik meg forduljanak állatorvoshoz.

/Dr. Jandó Tamás/