Hüllő

Hüllők

A hüllők közül megkülönböztetjük a gyíkok, kígyók, teknősök és krokodilok csoportját. Az alábbiakban egy-egy gyakrabban tartott, a hüllők osztályába tartozó házi kedvenc tartástechnológiájáról olvashatnak.

Vízi teknősök

Kígyók

A szakállas agáma

A szakállas agáma a természetben Ausztália sivatagos területein előforduló közepes termetű gyíkféle. A természetes élőhelyéből adódóan a meleg, sivatagi környezet a legmegfelelőbb nekik, így a terrárium kialakítása közben is erre kell törekednünk. Fontos, hogy a hőmérséklet 35-42°C között legyen, azonban a tartási helyén belül biztosítsunk egy melegebb és egy hűvösebb területet, ahova szükség esetén vissza tud vonulni. Naponta körülbelül 10-12 órán keresztül világítson a lámpa az éjszakai időszakban pedig minimum 20°C-os hőt tartsunk. Kb 30%-os páratartalmat igényel, illetve minél szélesebb fényspektrumú UV lámpa beszerelése is szükséges. A kedvencünk kényelme érdekében célszerű a terráriumon belül napozó emelvényt elhelyezni, ahol kényelmesen kifeküdhet, valamint egy búvóhelyet biztosítani, ahova elvonulhat a figyelő szemek elől. Aljaznak vitaminozott homokot, hüllő szőnyeget, vagy egyszerűbb esetben papírtörlőt alkalmazzunk. Ezzel elkerülhetjük az idegentestek felvételét és a következményes bélelzáródást.
Míg egy fiatal egyed sokkal nagyobb százalékban (kb 80% rovar 20% növény) fogyaszt rovarokat, addig egy kifejlet egyednél ez pont megfordul  (kb 80% növény 20% rovar) a növényi takarmány javára. Minden esetben kerüljük a vadon befogott zsákmányállatokat, a salátát, az avokádót és a spenótot.
Etethetjük őket tücsökkel, sáskával, csótánnyal, gyászbogár lárvával, lisztkukaccal, viaszmoly lárvával. bébi egérrel, vagy akár földigilisztával. A növények közül jó választás lehet a sütőtök, répa, zeller, uborka, bazsalikom, szegfű, lóhere, gyermekláncfű, rózsaszirom, alma, szeder, áfonya, körte, szőlő stb.
Szem előtt kell tartani a változatos táplálást, de el kell fogadnunk, hogy kedvencünknek is lesznek olyan ételek, amiket szívesebben elfogad és olyanok amiket egyértelműen visszautasít. 

/Dr. Jandó Tamás/

Szárazföldi teknősök

A szárazföldi teknősök családjába rengeteg faj tartozik, amelyek különféle méretekkel, szokásokkal és élőhellyel rendelkeznek. Közéjük tartoznak a legöregebbnek számító óriásteknősök, a Dél-Amerikából származó szenes (vagy fekete) teknős, valamint az itthon gyakorta előforduló görög, mór és szegélyes teknősök is. 
Ezek az állatok többségében növényevők, de vannak köztük mindenevő fajok is. Általánosságban elmondható róluk, hogy a nagy mennyiségű fehérje páncél deformitásokat, vese elégtelenséget és egyéb szervi betegségeket okozhatnak náluk.

A görög és mór teknős (Testudo hermanni és T.graece)

Természetes élőhelyén száraz területen a bokrok, fűcsomók tövében elbújva élnek. Ezeken a helyeken relatíve magas a páratartalom, így erre a saját tartási helyünkön is érdemes odafigyelni. Kint, kifutóban vagy lakásban, terráriumban is tarthatjuk őket. Törekedjünk arra, hogy a lehető legtermészetközelibb környezetet alakítsuk ki számukra.
A talaj több szempontból is fontos szerepet tölt be az állat életében. Azon felül, hogy élelem és ásványi anyag forrásként szolgálhat, rendkívül fontos, hogy megfelelő szilárdságú és csúszásmentes legyen, hogy elkerülhessük a lábdeformitásokat. A kereskedelemben kapható tőzeg, fakéreg, homok, forgács nem megfelelő. Nem tesz jót az ízületeknek, komoly emésztőrendszeri problémákat okozhat. Legegyszerűbb megoldás a nekik összeállított földkeverék. Az aljzat vastagsága 8-10 cm legyen. Kialakíthatunk nekik dombokat és természetes tereptárgyak, különböző növények beültetésével gazdagíthatjuk környezetüket.
Szükségünk lesz még két típusú izzóra. Az egyik a napfényt helyettesítő UV izzó, ami létfontosságú a megfelelő kalcium anyagcseréhez. Ezt az izzót javasolt 6-12 havonta cserélni, akkor is ha még világít, mert a hatásfoka csökken. A másik égő funkciója a melegítés (40-60 wattos spot izzó, a lakás alap hőmérsékletétől és a terrárium magasságától függően). A beltéri terrárium kialakításánál fontos, hogy ne világítsuk meg egyenletesen az egészet, és az állatnak legyen lehetősége elvonulni. Ez azért fontos, mert a teknősök nem állandó testhőmérséklettel rendelkeznek, és a környezet segítségével szabályozzák azt. Így, ha fázik napos helyet keres, ha pedig túl melege van hűvösebb helyre mászik. A lámpákat éjszakára kapcsoljuk le.
Nagyon fontos a rendszeres, napi többszöri párásítás. Ha túl szárazon tartjuk a teknőst az rendellenes páncélfejlődést okozhat.
A szükséges környezeti paraméterek:
• 27-30 fokos nappali hőmérséklet, a sütkérező helyen melegebb, akár 40 fok is lehet
• 18-20 fokos éjszakai hőmérséklet
• 30-50 %-os páratartalom
Kedvezően hat az anyagcseréjére, ha hetente két alkalommal langyos vízben megfürdetjük a teknőst (a feje ne merüljön el!).
Ha kint szeretnénk tartani teknősünket, olyan helyet válasszunk, ami alapvetőn napos, szélvédett, árnyékot és megfelelő búvóhelyet is biztosítsunk számára. A kifutó elkerítésénél vegyük figyelembe, hogy nagyon szeretnek ásni, ezért a szegélyt mélyen, minimum 8-10 cm-re ássuk le. Figyeljünk arra is, hogy semmilyen ragadozó ne férjen hozzá a teknősünkhöz!
Táplálékaikat főképp növények teszik ki, de ritkán a talajon talált csigákat, csigaházakat, sőt adott esetben másik állat megszáradt ürülékét és elfogyasztják. Otthon tartott kedvencünknek igyekezzünk sok egy- és kétszikű zöld növényt gyűjteni. A következőket kaphatják: kelbimbó, tyúkhúr, lóhere, pitypang, mezei katáng, fügekaktusz, apró szulák, lucerna, csalán, mályva, füge, faeper levele, lándzsás útifű, sárgarépa, brokkoli, borsó, karfiol, cukkini, madársaláta, rukkola, zsálya, százszorszép, paprika, eper, görögdinnye, rózsaszirom. Ezek az állatok egy nap körülbelül annyi takarmányt fogyasztanak, mint amekkora a saját test térfogatuk. A saláta, uborka, paradicsom, banán sajnos nem megfelelő ásványi anyag összetételű számukra, így igyekezzünk ezeket elkerülni. A rostban gazdag táplálék elengedhetetlen a bélműködés optimalizálásához, a szarukávájuk megfelelő fejlődéséhez és a lábizmaik erősítéséhez. A nem megfelelő táplálék többféle betegség kialakulását eredményezheti pl. májelzsírosodás, kálcium-oxalát mérgezés, szarukáva túlnövése, anyagcsere-betegségek, csontbetegségek. A magas oxalát-tartalmú növények túlzott fogyasztása (pl. spenót, sóska) kalcium-foszfor arány eltolásához vezethet, mert az oxalát megköti a kálcium ionokat és a teknős szervezet nem tudja hasznosítani. A káposztafélék túlzott etetése pajzsmirigy-alulműködést okozhat. A gyümölcsök túlzott fogyasztása cukortartalmuk és magas foszfortartalmuk miatt jelent egészségügyi kockázatot. Léteznek szárazföldi teknősök számára összeállított, pellet formájú száraztápok, de ezek kizárólagos etetése nem javasolt, kiegészítésként, például télen választék bővítés céljából viszont adhatjuk.
A teknősök pontosan tudják, hogy mi az, ami mérgező számukra (szerencsére, kissé fejletlen idegrendszerüknek köszönhetően, viszonylag kevés ilyen növény létezik), így, ha mégis ilyen táplálékot kínálunk neki, nem fogja megenni.  A szúrós tüskés növények kifejezetten kedvesek számukra, egyrészt takarmányként elfogyasztják, másrészt a szúrós bokrok (mint például a szeder) biztonságérzetet nyújt számukra.
Szeretnek sekély mélyedésekből (kövek tetejéről) vizet inni, így a legjobb a mészköveket tartalmazó föld, sok-sok növényi törmelékkel. Behelyezhetünk nekik lapos, alacsony peremű tálat is erre a célra.
Az egészséges anyagcsere, megfelelő páncélfejlődés érdekében adjunk nekik vitaminokat, táplálékkiegészítőt.
Az ürüléket, az el nem fogyasztott eleséget naponta távolítsuk el, a teljes aljzatot havonta cseréljük.
Minden szárazföldi teknős CITES (Washingtoni Egyezmény, ami a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szól) köteles. Ez a dokumentum egy igazolás, hogy a teknős legális kereskedelemből származik, az Európai unión belül mindenhol érvényes és szükséges az eladáshoz és a szállításhoz is. A tulajdonosváltozást az eladónak és a vevőnek is be kell jelentenie 30 napon belül az illetékes hivatalnál (Budapesten ez a Nagy Diófa utcában található Környezet- és Természetvédelmi Főosztály). A CITES papírral jár egy másik dokumentum is, ezen a teknős haspáncéljáról készült fotók találhatóak, ezek alapján lehet beazonosítani az egyedet. A haspáncélját fél évente kell újra fotózni szintén az illetékes hivatalnál. Amint az állat eléri a 10 cm-es páncélhosszt (mellvért áll alatti végétől a hátpáncél farok mögötti végéig) a teknőst mikrochippel kell ellátni. Ezt állatorvos végzi. A chipezés után el kell vinni a teknőst chip-olvasásra, és kap egy végleges CITES engedélyt, amin már a mikrochip száma is szerepelni fog.

A szenes teknős

szenes teknős egy trópusi állat, így ennek megfelelően a természetes élőhelyén jellemző speciális klímát szereti.
Tartásánál a magas páratartalomra és a viszonylag egyenletes hőmérsékletre szükséges odafigyelni (25-28°C). A terráriumban szükséges egy melegebb és egy hűvösebb oldal, de ez előbbin se legyen túl magas a hő. A talajnak nedvesség megőrző, de nem penészedő anyagot kellene választani (erre talán a tőzeg, vagy a vakondtúrás föld a legjobb). Folyamatos párásítással és növényekkel lehet biztosítani a megfelelő páratartalmat.
A természetben, igen változatosan étkezik, így nekünk is ezt szükséges tartani. Többségében zöldségeket és gyümölcsöket eszik (így a takarmány nagy részét ez tegye ki), de fogyaszt gombákat és érdekes mód húst is. Ez normál körülmények között általában dögevést jelent, de otthon inkább a prémium macska vagy kutyatápot javasolhatjuk. 
Ezek mellett mindenképp figyeljünk az UV lámpa beszerzésére és a takarmány kalcium és vitamin porral való “panírozására”. Így elkerülhetőek lesznek a kalcium hiány okozta betegségek. 
Teleltetés:
A teleltetés során az állatok anyagcseréje lelassul, így élelem nélkül is képesek életben maradni hónapokig. Ehhez azonban rendkívül fontos a megfelelő hőmérséklet beállítása. Amikor kedvencünkön ősszel az első jeleket észrevesszük (október vége, november közepe között) érdemes elkezdeni készülni a hibernációra. Ilyenkor az állat nem mozog, vagy elássa magát, nem eszik, vagy keveset eszik, lelassul. A terráriumban lassan kezdjük el csökkenteni a hőmérsékletet, illetve a megvilágított időszak hosszát. Ez a fokozatos csökkentés akár 2-3 hétig is eltarthat, ennek a végén, az utolsó napokban már ne etessük meg kedvencünket, csupán kis mennyiségű folyadékot biztosítsunk neki.
A hibernáció során fontos, hogy a hőmérséklet 2°C-8°C között legyen, ugyanis 10°c felett a sejtek tápanyag igénye túl nagy, így a koplalással nem tudja fedezni a fenntartáshoz szükséges mennyiséget. Fontos, hogy a megfelelő nyugalmat tudjuk biztosítani a teljes időszak alatt, így ne változzanak a fényviszonyok, ne mozgassuk, csak amennyit feltétlen szükséges és biztosítsuk, hogy semmilyen egyéb állat (kutya, macska, kártevők) ne háborgathassa. Rendszeres súlyméréssel ellenőrizhetjük a túlzott fogyást, így a hibernáció sikerességét.
Az ébresztést követően, szinte azonnal inni kezdenek. A hőmérsékletet fokozatosan növeljük, de néhány napon belül érjük el a megfelelő számára szükséges 23°C-26°C-t. A tartási helyen legalább egy ponton biztosítsunk neki minimum 30°C-t. Néhány napon belül magától elkezd táplálkozni, amennyiben ez 10 napon belül nem történik meg forduljanak állatorvoshoz.

/Dr. Jandó Tamás/

Kaméleonok