CE

Séták alkalmával kutyánk szemügyre vett bélsara többé vagy kevésbé eltér a megszokottól? Esetleg naponta több, mint 4 alkalommal végzi el a dolgát? Hasi diszkomfort, felfúvódás jeleit észleli kedvencén?

A tünetek hátterében nagyon sok kórkép állhat. Itt a krónikus enteropátiák közé tartozó betegségcsoportokról és azok diagnosztikai lépéseiről állítottunk össze egy rövid összefoglaló tájékoztatót. 

Az esetek nagy részében (de nem mindig) a bélbetegségek vezető tünete a hasmenés. A  körül-belül három héten túlnyúló panaszokat már krónikusnak mondhatjuk. 

Egyszerűbb esetekben, a háttérben egy bélsármintából viszonylag gyorsan diagnosztizálható fertőző ágens (ágensek) áll, pl férgesség, egyéb parazitozisok. Kevéssé szerencsés esetben azonban egy hónapokig tartó diagnosztikai sor vezet minket a háttér ok felderítéséhez.

Amennyiben kétséget kizáró módon nincs jelen fertőző ágens, amely a tüneteket okozhatja, el kell indulnunk ezen az úton, amely szoros együttműködést igénylő procedúra gazdi és állatorvos között.

A kiegészítő vizsgálatok közül a bélsár vizsgálatát tehát az elsők közt javasolt elvégeztetni minden krónikus hasmenéses betegnél. 

Ezen túl a vérlabor vizsgálatnak is nagy a jelentősége van, már a folyamat legelején. Ezt különösen idősebb betegeknél, de kortól függetlenül minden rossz általános állapotban lévő krónikus hasmenéses betegnél javasoljuk elvégezni. Egyrészt kizárhatjuk /vagy alátámaszthatjuk/ a bélrendszeren kívüli, hasmenést is eredményező betegségek jelenlétét, (pl máj-, vese-, hormonális kórképek, amelyek hasmenéssel is járhatnak) kaphatunk információt kedvencünk állapotának súlyosságáról is (pl láthatjuk, hogy van e a hasmenés hatására fehérjevesztése az állatnak).

Vérvizsgálat segítségével konkrét diagnózishoz is juthatunk, pl egy hasnyálmirigy elégtelenség (exokrin pancreas insufficiencia, EPI) fennállása esetén, vérből történő TLI vizsgálattal. 

A következő diagnosztikai lépésünk egy két héten át tartó hypoallergén diéta elvégzése.

Miért van erre szükség?

A krónikus bélbetegségek előfordulási gyakoriság szerint egy piramishoz hasonló ábrával szemléltethetőek. A piramis alján – így a leggyakrabban előforduló és a diagnosztikai sorban elsőként kizárandó – az eleségváltásra reagáló hasmenés (food-responsive enteropathy, FRE) áll. 

Tehát az esetek nagy részében egy egyszerű tápváltással megoldódik a probléma.

A hasmenés oka ezesetben egy fehérje természetű allergénnel szembeni túlérzékenység. Diagnosztikája és egyben terápiája az ún. eliminációs diéta, amely során egyféle, az állat számára új fehérjéből készült eledelre váltunk. Amennyiben az eleségváltás pozitív változást eredményezett kedvencünknél, a számára problémás fehérjetípusok kerülésével menedzselhető a probléma hosszútávon.

Az eliminációs diéta, ellentétben a bőrbántalmakkal kísért eleségallergia esetével, sokkal rövidebb, mindössze 1-2 hétig kell, hogy tartson. A diétával kapcsolatos információkat honlapunkon megtalálja. 

A piramis második szintjén az antibiotikumra reagáló hasmenés (antibiotic-responsive enteropathy, ARE) áll. Az ebbe a kategóriába tartozó bélprobléma egy bélbarrier funkció károsodásból fakadó másodlagos bélflóra károsodás/eltolódás (dysbiosis) eredménye. E károsodás fakadhat például genetikai okból, egyes fajták hajlamosabbak erre a problémára. A kórkép megoldására egy hetekig tartó, a bélflóra egyensúlyát ismét helyreállító kezelésre van szükség az erre a célra legalkalmasabb antibiotikumokkal.

A diagnosztikai lépésekkel felfelé haladva, a piramisunk csúcsához közeledve, a legritkábban előforduló krónikus bélbetegségek sora jön szóba. A gazdi számára ezen a ponton már egyre aggasztóbb a helyzet, hiszen a korábbi kezelésekre nem mozduló tünetek ekkor már hetek, esetleg hónapok óta állnak fenn, ezzel már sokszor a kutya általános állapotára is rányomva a bélyeget. Ekkor már felmerülhet a gyanú, hogy az állat csak immunszupresszáns hatással rendelkező gyógyszerkészítményekre reagál (immunosuppressant-responsive enteropathy, IRE).

Mielőtt azonban ezekhez a gyógyszerekhez nyúlnánk, minimum egy hasi ultrahangos vizsgálat, de leginkább az endoszkópos vagy laparotomiás mintavétel és az ezt követő szövettani vizsgálat esszenciális, hiszen az állatot akár egy élethosszig tartó, esetleges mellékhatásokat is kiváltó terápiára szükséges fognunk a tünetek csillapítása érdekében.

A felsoroltak mellett két további, krónikus hasmenést is előidézni képes kórkép is érintheti  a beleket:  idős állatok esetén gondolnunk kell a béldaganatok esetleges kialakulására, illetve a nyirokereket érintő anomáliák is részei a differenciál diagnosztikai listánknak, kiváltképpen, ha erre tudottan prediszponált kutyafajtával állunk szemben.

A fentiek érinthetik mind a vastag mind a vékonybelet. A hasmenés típusából már következtethetünk a probléma lokalizációjára, azonban a valóságban ezek legtöbbször keveredni szoktak. Egy-két kórkép azonban kifejezetten a vastagbelet érinti, pl az ún. „boxercolitis”, amely természetesen e kutyafajtán kívül más fajtákban is előfordulhat.

Ritka esetben a hasmenésnek semmilyen okát nem sikerül felfedezni. Ekkor a stressz indulkálta irritábilis bélszindróma is szóba kerülhet állatok esetében is.

A  piramisunk szintjein lépkedve mindig indokolt egy teljeskörű kivizsgálás, hiszen a bélrendszer, mint szervezetünk igen nagy felülettel rendelkező, immunsejtekkel átszőtt szervrendszere számos extraintestinális (belektől független) problémából fakadóan reagálhat hasmenéssel, mint melléklelet. Az ilyen extraintestinális okok listája mondhatni végtelen.

A kiegészítő diagnosztikai vizsgálatok közül szisztematikusan haladva választ kaphatunk kérdéseinkre, az egyszerű módszerektől kezdve (fizikális vizsgálat, bélsárvizsgálat) a képalkotó eljárásokon át (gastrointestinalis ultrahangvizsgálat, kontrasztos röntgenfelvétel) eljuthatunk az invazívabb, drágább vizsgálatokig (endoszkópos vizsgálat és szövettani mintavétel, diagnosztikai laparotómia) ha erre szükség van.

/dr Rózsa Bernadett, dr Rózsa Gabriella/