A mexikói axolotl (Abystoma mexicanum) a farkos kétéltűek közé tartozó faj, származási helye Mexikó. A hideg, oxigénben
gazdag vizeket kedveli. Sokat tartózkodik az aljzaton, szürkületkor és éjjel aktív.
Ragadozó, kisebb halakkal, rákokkal, puhatestűekkel és kétéltűekkel táplálkozik. Kannibalizmusra hajlamos faj, zsákmányát szaglásával találja meg, majd beszippantja őket. A kedvencként tartott axolotlt
etethetjük vörös szúnyoglárvával, tubifex-vel, fagyasztott eleséggel, fagyasztott kishallal, marha- vagy
csirkehússal, -szívvel és -májjal és fajnak összeállított táppal.
A fiatal axolotl még naponta kapjon eleséget, a később felnőttet már elég 2-3 naponta etetni. Kézből vagy csipesszel is kínálhatjuk neki az eleséget, lassan lóbálgatva. Mivel éjszaka aktív, ezért vagy este vagy lesötétített akváriumba etessük.

Vitaminra és ásványi anyag kiegészítésre nincsen szüksége.Tartása viszonylag egyszerű, viszont nagy helyet igényel – minimum 100 cm x50 cm –, és ha ezt nem biztosítjuk neki, beteg és depressziós is lehet, és idővel el is pusztulhat. Lehetőleg fedett akváriumot válasszunk, ezzel meg tudjuk akadályozni, hogy kiugorjanak a vízből. A hálóval való lefedés ideálisabb, mint az üvegtető, mert jobban tud szellőzni és hűlni a víz. Az ideális vízmélység 10 cm-es testhosszig 10-15 cm, felette pedig minimum 30 cm vízmagasság ajánlott.A vizét tartsuk tisztán, az ürüléket és ételmaradékot mindig távolítsuk el és ajánlott szűrőberendezés használata. Heti 10-15%-os vízcsere javasolt. Mikor vizet cserélünk, hagyjuk a vizet 24 órát „pihenni”, ez idő alatt a klór távozik belőle, utána töltsük csak az akváriumba. Használhatunk akváriumi vízelőkészítő folyadékokat is, amik a klór kivonásával meggyorsítják a vízcserét. A teljes akváriumot szükségtelen leereszteni és kipucolni, ha minden rendben és egészséges az állatunk, mert ezzel kiöljük a kialakult egészséges baktériumflórát.
Az ideális vízhőmérséklet 18-20 °C. A hidegebb vízben lelassul, kedvetlenné válik, elveszti étvágyát és el is pusztulhat. A túl meleg víz, a erős fény, az erős vízáramlás stresszfaktorok, gyengítik az immunrendszert. Ha nyáron 23 °C felé melegszik az akvárium vize hűtenünk kell.
Faágakat, élő (gömbmoha, Anubias) vagy mű vízinövényeket is rakhatunk az akváriumba, szeret ezek között bujkálni. Az axolotl a félhomályt kedveli, éjszaka táplálkozik és nincsen szemhéja sem, ezért kerüli a fényt, így nem szükséges megvilágítanunk az akváriumot. Ha mégis használunk világítást gyenge, meleg fényű izzót válaszunk, és ebben az esetben mindenképp helyezzünk el egy bújót, ahova kedvencünk elvonulhat. Az aljzat kiválasztásánál vegyük figyelembe, hogy az axolotl főleg ott tartózkodik. Sose használjunk a fejénél kisebb kavicsot, ezek lenyelése bélelzáródáshoz és halálhoz vezethetnek. Lekerekített szélű, sima felszínű, nagy szemű, az állat fejénél nagyobb aljzatot használhatunk, de üresen is hagyhatjuk az akvárium alját. Vad színe sötét, barnás vagy szürkés, az albínó és a többi extra színváltozat tenyésztéssel, más szalamandra fajokkal való keresztezés során alakultak ki.
A kifejlett egyed hossza 30-45 cm. Gondos tartás mellett akár 25 évig is élhet. Rossz tartási körülmények között fogékonyak a bakteriális és gombás megbetegedésekre. Nem képes életben maradni a vízen kívül, ezért ne vegyük ki csak ha indokolt, és inkább óvatosan kézzel vegyük ki és ne hálóval. Bőrét nyálkás védőréteg fedi, ami sérülhet érintésünkre, ezért se fogdossuk ok nélkül.
Az axolotl az úgynevezett neoténiás fajok közé tartozik, ez azt jelenti, hogy az ivarérettség elérése után is lárva alakban maradnak, továbbra is a vízben élnek és kopoltyúval lélegeznek. Ezeknek a fajoknak az élőhelye általában „zord”, jódban szegény és élelemhiányos, itt ez a stratégia, hogy nem alakulnak át a megfelelő, mert így kevesebb és rosszabb minőségű táplálékkal is életben tudnak maradni.
A kétéltűek között általános a regeneráció képessége, azaz az elvesztett farkot, végtagokat és egyes szerveket vissza tudják növeszteni. Társas élőlény, összebújnak, együtt mászkálnak. Az egyedül tartott axolotl vadabb, félénkebb. Ragadozó életmódja és kannibál hajlama miatt nem tartható együtt más fajokkal, és csak hasonló méretű egyedek tarthatóak együtt.
Ma már a veszélyeztetett fajok közé tartozik. Ehhez hozzájárul, egyrészt hogy kísérleti állatként is használják, másrészt élőhelyéül szolgáló tavak egy részét lecsapolták, Mexikóváros növekedésével szennyeződnek a megmaradt életterei, az újonnan betelepített halfajok vadásszák, valamint az őslakosok ínyencséggént fogyasztják és a helyi piacokon illegálisan árulják.

Írta: Zombor Kata
Lektorálta: Dr. Yurt Attila