EGK

Az EGK egy macskákat érintő, viszonylag gyakran előforduló bőrgyógyászati jelenség, mely nem egy konkrét betegség, hanem a bőrön vagy nyálkahártyákon létrejövő úgynevezett reakciós mintázat.

Három fő formája létezik, ezeken belül is több altípus. Fő formák az eosinophil granuloma, az eosinophil plakk és az indolens fekély. Ezek viszketegség mértékében és megjelenésben is igen eltérő típusok, önállóan és akár kevert formában is előfordulhatnak. Általában szőrös bőrön jelentkeznek a tünetek, de lehet érintett a szájnyálkahártya, ajkak, a nyelv, ill a talppárnák is.

Az EGK tünetei lehetnek egyszeriek, tehát kezelés után soha vissza nem térőek, de vannak egyedek, akiknek életüket végigkísérik a tünetek időszakos megjelenése. Ezek a macskák hajlamosak EGK-ra és a szervezetüket ért különféle inzultusokra EGK kialakulásával reagálnak. Sajnos van, hogy minden törekvésünk ellenére nem sikerül a háttérok felderítése, ez esetben idiopatikus EGK-ról beszélhetünk. Amennyiben gondot nem okoz az állatnak, nem fájdalmas, nincs felülfertőződés, úgy kezelésére sincs feltétlenül szükség.

Mindemellett nagyon fontos a háttérben megbúvó okok felderítése. Sajnos nagyon sok tényező kialakíthatja, így konkrét betegség diagnózisának felállítása kihívás az állatorvosnak és szoros együttműködést igényel a tulajdonossal.

Legtöbbször allergiás eredetre vezethető vissza az EGK. Nehezítő tényező, hogy ezen belül is több csoport tartható számon: beszélhetünk bolhanyál allergiáról (FAD) táplálék allergiáról (FA), környezeti allergiáról (NFNFHD), de kiválthatják autoallergének is a rekciót, pl nyálban előforduló bizonyos típusú fehérjék miatt.

Fontos kiváltó tényező még a szúnyogok és különféle egyéb rovarok csípésére kialakuló túlérzékenységi reakció is, melynek következtében szintén kialakulhat EGK.

Kisebb részben szerepelnek kiváltó tényezőként, de gondolnunk kell a fertőző kórképekre is, pl gombás (microsporiasis) vagy parazitás megbetegedésekre, amelyek kialakíthatnak EGK-t és fontos számon tartanunk a másodlagos felülfertőződéseket is.

Az okok sokfélesége miatt az állatorvosnak a különféle diagnosztikai lépéseket szisztematikusan, de az adott egyed jellemzőit figyelembe véve kell megterveznie.

A diagnózis sok esetben a tipikus megjelenés miatt már fizikális vizsgálat során gyanítható, de a citologiai mintavételt minden esetben elvégezzük és bizonyos esetekben pedig szükség van bioptátum vételre is.  

Tekintve, hogy nagyon gyakran alakul ki bolhanyál allergiától vagy egyéb rovarok csípésétől az EGK, megbízható külső élősködők elleni védelem esszenciális diagnosztikai és terápiás lépés, már első alkalommal. Amennyiben javulás nem látható vagy tartósan megbízható védelem mellett is kialakulnak a tünetek, úgy szigorú eliminációs diétával az eleség allergiás kórképet szükséges kizárni.

Amennyiben a EGK kialakulása környezeti allergiára vezethető vissza, allergén specifikus immun terápia és/vagy tüneti kezelés segít enyhíteni/megszüntetni a tüneteket.

Összességében az EGK jó indulatú kórképnek, mondható, mely nem veszélyezteti az állat életét, azonban bizonyos típusai fájdalmasak és kifejezetten viszketegek, mely tényezők miatt komoly életminőség romlás következhet be mind az állat mind tulajdonosa számára.

/dr Rózsa Gabriella/