Rabies

Az eddigi esetek főleg Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében fordultak elő, és feltehetően az ukrán vadállomány mozgásával került az országba a veszettség, mivel az ottani állategészségügyi hatóság a háborús helyzet miatt nem tudja végrehajtani az ukrán rókaállomány immunizálását. Másik fő tényező feltehetően az aranysakál nagymértékű elterjedése az ország területén, ugyanis a kihelyezett vakcinákat az aranysakálok nem rágják el, így a hatóanyag nem szabadul fel, ezért a sakáloknál nem alakul ki védettség olyan arányban, mint a rókák esetén.

De mi is az a veszettség?

A veszettség egy halálos, központi idegrendszeri gyulladással járó fertőző, zoonotikus (állatról emberre terjedő) betegség, amit a Rhabdoviridae családon belül, a Lyssavirus nemzetségbe tartozó RNS-vírusok okoznak. Sok veszettség-vírus faj létezik, itt Európában. A betegséget a klasszikus veszettség vírus (RABV) okozza. 

A betegség a veszett állat okozta sérüléssel (elsősorban harapással) és a fertőzött testváladékkal (főként nyállal) való közvetlen érintkezéssel terjed. A vírus a bőrön keletkezett sérülésen (ritka esetben kötőhártyán át) keresztül jut be a szervezetbe, és az idegek mentén halad a gerincvelőbe és az agyvelőbe, ahol elszaporodik, majd szintén az idegek mentén jut el a nyálmirigyekbe és más szervekbe. A nyál csak a központi idegrendszer fertőződése után tartalmazza a vírust, így a nyállal vírust ürítő állat többnyire már beteg vagy néhány napon belül megjelennek rajta a tünetek. A veszettség minden melegvérű állatra, így az emberre is veszélyes. Házi és vadon élő emlősállatok minden fajában kialakulhat, a madarak viszont kevésbé fogékonyak a betegségre. Leggyakrabban róka, denevér és egyéb vadon élő húsevők terjesztik, de kutya, macska és más háziállat is megfertőződhet.

Járványtani formákat tekintve kettő féle veszettséget különböztethetünk meg. Az urbánus vagy városi veszettség első sorban kutyák és macskák között terjed. A 20. század elején Magyarországon a megbetegedés ebben a formában volt jelen, de a megfelelő intézkedéseknek (ebnyilvántartás, évi kötelező oltás, bejelentési kötelezettség) köszönhetően az 1930-as évekre sikerült felszámolni. A 20. század közepén viszont a vírus újra megjelent, ekkor a vadon élő rókák között mutatták ki. A veszettség az elején csak szórványosan fordult elő, de 70-es évekre az egész országban elterjedt. Járványtani szempontból ezt a formát szilvatikus, erdei veszettségnek nevezik. Ebben az esetben a betegség főként a vadállatok körében terjed. Észak-Európában a nyestkutyák (Nyctereutes procyonoides), míg Közép-Európában pedig a vörös rókák (Vulpes vulpes) a veszettség fő fenntartói. Magyarországon 1992-ben indult el a rókák immunizálási programja, melynek köszönhetően a betegség előfordulása folyamatosan és jelentősen csökkent. Majd 2013-2014 volt egy nagyobb járvány az országban, mely 3 megyét érintett, az egyik ezek közül Pest megye volt. Ebben az időszakban összesen 47 állatban mutatták ki a veszettséget okozó vírust (2 szarvasmarha, 1 kecske, 1 kutya, 1 őz és 42 róka).  Hazánk 2018-tól 2022 őszéig veszettségmentes maradt, viszont 2022-ben 15 esetben ismét igazolták a fertőzöttséget (2 szarvasmarha, 2 kutya, 1 macska és 10 róka).  Ezek alapján látható, hogy országunkban sajnos szórványosan kimutatható a veszettség, olyan területeken is, ahol viszonylag régen fordult elő és főleg azokban a régiókban, amik Ukrajnával és Romániával határosak, ugyanis ott rendszeresen előfordul a megbetegedés.

A veszettség lappangási ideje (a vírus bejutásától a tünetek megjelenéséig eltelt idő) általában 2-8 hét, de előfordulhat rövidebb 5-10 napos vagy elhúzódó, több hónapos, extrém esetben több éves lappangási idő is. A betegség lezajlása szerint megkülönböztetünk csendes és dühöngő veszettséget. Az egyik fázis a dühöngő veszettség, ezen belül pedig három szakasz különíthető el. Az első szakaszban a beteg állatnak megváltozik a viselkedése, kedvetlenné, nyugtalanabbá és ingerlékenyebbé válik. Megváltozik az étvágya is, a megszokott ételét elutasítja, de ehetetlen vagy undorító dolgokat felfal. Egyes állatoknál már esetleg ilyenkor is megfigyelhető a rekedtség és a nyálzás. A következő szakaszban növekszik a nyugtalanság, az izgatottság, sőt szinte dühöngésig fokozódik, és az állat támadóvá válik. Ebben a szakaszban már megmutatkoznak a bénulás jelei. A szemizmok bénulása miatt a beteg állat tekintete tompa és kancsal. A garatizmok bénulása miatt a nyelés fájdalmassá válik, így nehezen vagy nem is képes enni-inni, majd a nyelvizmok bénulásával már egyáltalán nem tud nyelni, ezért folyamatosan csorog a nyála, lóg a nyelve. Az utolsó szakaszban a törzs és végtag izmai megbénulnak, az álla erőtlen lesz, elfekszik, majd néhány napon (általában 5-8, ritkán 12-15) belül a légzőizmok bénulásával elpusztul. Macskáknál ez a dühöngő forma gyakoribb. A veszettség másik változatnál, a csendes veszettségnél elmaradnak a dühöngési tünetek és a támadó magatartás, az állat levert, tompult, kedvetlen, étvágytalan, erősen nyálzik, nem képes inni. A fertőzött állaton hamar megjelennek a bénulásos tünetek, elfekvő állapotba kerül és végül a betegség 4-5. napján elhullik. Vadállatoknál általánosságban elmondható, hogy a veszettség egyik legfontosabb tünete a “megszelídülés”, az embertől való ösztönös félelem megszűnése, nem menekülnek el, illetve adott fajra egészségesen nem jellemző viselkedési formákat mutatnak pl. éjszakai állatok nappal aktívak, “keresik” az ember közelségét, nem menekülnek el az autó elől, hirtelen düh- vagy görcsrohamok kínozzák, furán-mereven (“csillagvizsgáló póz”-ban) tartják a fejüket, koordinálatlanok vagy nem is tudnak felállni, neki rontanak kerítésnek-fának-embernek, belemarnak közelben lévő tárgyakba stb. 

Mivel a betegség az emberre is veszélyes, nem gyógyítható és gyakorlatilag halálos, nem győzzük fokozottan hangsúlyozni a megelőzés fontosságát! Kutyák számára az évi rendszeres védőoltás kötelező, jogszabály írja elő (164/2008. (XII. 20.) FVM rendelet). Macskák számára nincsen törvényileg meghatározva a kötelező évi egyszeri vakcinázás, de életmódjuk miatt erősen javasoljuk. Mivel a cicák kijárnak a kertből és nagyobb távolságokra is elkóborolnak nagyobb eséllyel találkoznak más állatokkal pl. nyesttel, rókával, akár városon belül is, így nagyobb eséllyel is fertőződhetnek meg. Más társállatok pl. vadászgörény esetében sincsen jogszabályi kötelezettség, de esetükben is javasolt az immunizálás.

Állataink rendszeres vakcinázása mellett fontos, hogy soha ne próbáljunk megsimogatni  vagy megfogni szelídnek tűnő vagy furcsán viselkedő vadállatot, kerüljük az ismeretlen kutyákkal és macskákkal való közvetlen érintkezést. Amennyiben mégis megharap vagy megkarmol minket egy vadállat vagy egy ismeretlen kutya-macska, ahol nem beazonosítható a tulajdonos, és nem bizonyítható, hogy az egyed megfelelően volt oltva, akkor mindenképpen keressük fel orvosunkat. A veszettség elleni posztexpozíciós oltás-sorozat beadásának szükségességéről a sérülés és a rendelkezésre álló információk alapján a kezelőorvos illetve a népegészségügyi hatóság dönt, az országos tisztifőorvos által kiadott szakmai irányelv alapján. Ha pedig beteg, furcsán viselkedő, akár a veszettség tüneteit mutató házi vagy vadállattal találkozunk vagy elhullott állatot találunk, értesítsük a helyileg illetékes állategészségügyi hatóságot vagy hívjuk fel a Nébih zöld számát!