FELV

A három rettegett, gyakran emlegetett rövidítés a FeLV, FIV és FIP három vírusos macskabetegséget takar. Közös bennük, hogy súlyos, akár fatális kórképet idéznek elő, azonban a tünetekben, terápiás lehetőségekben és megelőzésben jelentős különbségek vannak, amellyel minden cicatartónak érdemes tisztában lenni.

Macskaleukózis = Feline Leukemia Virus okozta megbetegedés

A retrovírusok közé tartozó kórokozó a cica szervezetébe való kerülés esetén sajnos a génállományba épülve végigkíséri egész életét. Nagyon ritka esetben megtörténhet a vírus eliminálása a szervezetből de ez a döntő többség esetében nincs így. 

A leukózist kialakító vírus jelenlétét egy 1 csepp vérből elvégezhető teszttel lehet legegyszerűbben kimutatni, amit ajánlott 4-8 hét elteltével ismételni. A tesztet szükséges elvégezni új cica érkezésekor, oltás beadása előtt, tünetek esetén rutinszerűen, illetve a kijárós cicákat érdemes bizonyos időközönként szűrni (például oltások során évente).

Leukózis tekintetében a gyorstesztek pozitív eredménye esetén azt minden esetben komolyan kell venni, gyakorlatilag minimális az esély fals pozitív eredményre. Emellett azonban negatív teszt még nem zárja ki a vírus hordozás lehetőségét, tehát fals negatív eredmények születhetnek.  

Pozitív teszt esetén a fertőződés kimenetele, így a prognózis szempontjából, valamint a fertőzés megerősítése érdekében érdemes ismételni tesztet. Annak eldöntésében is fontos ez, hogy lássuk, hogy tartós virémiás állapot marad (a vírus tartós véráramban maradása) avagy egy időre “eltűnik” onnan, látens fertőzést és hosszabb tünetmentességet kialakítva. 

Sok cicánál fertőződést követően ugyanis a vírus eltűnik a  véráramból, a tesztek sokáig negatív eredményt mutatnak, azonban a szervezet egyéb szegmenseiben jelen van és speciális PCR vizsgálattal mutathatóak ki. Ebben az esetben látens fertőzés áll fenn, a vírusfertőződés regresszióba kerül és az állat hosszú ideig tünetmentes maradhat. 

Más esetben a vírus a véráramban maradva tartós virémiát okoz. Ezek a cicák progresszív megbetegedésűek és általában rövidebb túlélésre lehet számítani. Ilyenkor az ismételt teszt eredménye is pozitív lesz.  

Létezik lokális/atipikus formája is a kórképnek, amikor adott szerv izolált betegsége következik be (pl belső szemgyulladás) de a véráramban nem detektálható a vírus jelenléte, adott szervrendszerben azonban kimutatható.    

Tünetek tekintetében a másodlagos felülfertőzésekre való fogékonyság tapasztalható, így adott szervrendszer megbetegedésétől függően igen széles palettán jelentkezhetnek tünetek. Ezen kívül a vírus különböző tumoros elváltozásokat indukálhat, akár rendkívül fiatal egyedekben is (leggyakrabban a mellüregben és az emésztőtraktusban kialakuló lymphoma fordul elő). A vírus által kialakított visszafordíthatatlan és egyben végzetes jelenség a súlyos vérszegénység, amely regenerációra nem képes. Ennek oka, hogy a vírus ezekben az esetekben már a vöröscsontvelőt is megbetegítette. 

A megbetegedés vakcinás védelemmel megelőzhető! A súlyos és sokszor irreverzibilis tünetek miatt nagyon-nagyon fontos, hogy a korlátozott terápiás lehetőségek helyett a megelőzésre helyezzük a hangsúlyt!

A cicák nem csak társaiktól, hanem sajnos már anyukájuktól is megkaphatják a vírust, így minden egyednél indokolt a tesztelés, vakcinázás pedig a kijárós cicák számára esszenciális, az ún. „nagy kombinált” oltást javasolt beadatni. 

A vírus könnyebben terjed, mint a macska aids. Míg FIV esetén párzás vagy verekedés szükséges az átadáshoz, a FELV közös etetőből való táplálkozás, egymás nyalakodása révén is átterjedhet egyik egyedről a másikra. Terjedése legtöbbször oronasalisan történik. A vírus nyállal, tejjel, orrváladékkal és bélsárral is ürülni képes. 

A már megbetegedett, diagnosztizált cicát csak izoláltan etikus tartani (ellenkező esetben tovább terjeszti ezt a halálos betegséget). Óvni kell a szervezetet igénybe vevő behatásoktól (stresszfaktorok, időjárási viszontagságok stb.) és élethosszig immunerősítés, a felülfertőzések időben való menedzselése szükséges. 

Az antivirális szerek használata számos kérdést vet fel. A manapság teret hódító Feline Interferon Omega és a LTCI terápia (Lymphocita T-cell immunmediator) alkalmazása a tüneti fellángolások csökkentésében, az élettartam hosszabbításában segítségünkre lehetnek. 

A leukózisos cicák élettartamát nehéz előre megjósolni. Egyes szövődménymentes betegeknél előfordulhat akár teljes élettartam, míg más cicáknál 1-2 éves korban menthetetlen a helyzet. Amit gazdiként tehetünk, hogy cicáinkat rendszeresen teszteljük és oltjuk (amennyiben kijárós) és ha már megtörtént a fertőződés, akkor a fenti irányelveknek megfelelően benti cicaként tartjuk és a rendelkezésre álló módszerekkel igyekszünk javítani életminőségét. 

/dr Rózsa Bernadett, dr Rózsa Gabriella/